Szívedet szorítja a kétségbeesett félelem,
látod az árnyékot, mint kést markol két kezem,
megkönnyebbülsz, csak bolondját járatta veled a képzelet,
belépek, rádmosolygom,
a gyertyákat leteszem,
s Te felém nyújtod ölelőn két kezed...

Nézd meg a fotóimat is!