Megyek feléd az utcán,
kezemben virágcsokor,
nézel, hozzám se szóljál,
hajadban piciny bodor.
Szeretném, hogy örök legyen
e szép pillanat,
szeretném, hogy boldog legyen
a felkelő Nap.
De sajnos elfut az idő,
s vele e kis darab,
fiatalság, szépség, erő,
ezek már csak szavak.
Ülök, s azon gondolkozom,
emlékszel-e még rám,
álmomban találkozom
újra veled az utcán...
|
|
|